My dear friends!

Tudom, hogy lemaradtam egy két amerikás sztorival és ígérem pótolni is fogom, de addig is egy kis magyaros az utazó blogon! 

Mikor Hatvannál lekanyarodtunk az autópályáról Hollókő irányába, igazi buckalakó szívet melegítendő látvány fogadott. Dombok, erdők és minden, amit egy hegylakó szeret. Utunk során csak egyszer álltunk meg egy kis bokor csoport mellet, hogy lábainkat megtornásztassuk, valamint a törpe vízi erőműveink végtermékét útjának engedjük. A táj hihetetlen és hallani a csendet? Illetve nem hallani semmit. Eszméletlen. Mondom én aki világ életében a zajos városokhoz szoktam. Kecskemétnél lejjebb nem adom ,mondom ezt állandóan szegény Tibónak, de ilyenkor valahogy mindig elfog a költözzünk vidékre érzés. Tibinek persze ilyenkor a szemei már maguktól forognak, hogy mit talál már megint ki ez a lökött, de azt hiszem ő így szeret. 11 óra magasságában be is gördült Traktor (a cálád diesel, nem mai darab autója) Magyarország egyik legszebb falujába Hollókőre. Az Ó faluban macskaköves utcán baktattunk a tour informhoz, hogy átvegyük újdonsült lakhelyünk kulcsait. Az Oláh vendégház négy apartmanja közül választhattunk, de igazából akár bármelyikben aludhatunk, mivel mienk az egész üdülő. Kiválasztottuk a második legszuperebb szobát, Traktorral beálltunk a kertbe, majd nyakunkba vettük a falut. Első utunk, jó fél évet élt Amerikában magyar módjára a Vár vendéglőbe vezetett, ahol megtömtük hasunkat, hol mi fincsi palóc étekkel, megetettük a nyikorgó vörös macskákat sült krumplival majd egy hülye ötlettől vezérelve teli pocakkal neki indultunk megnézni a várat. Nem volt annyira durva a táv sem a meredekség, de mire felértünk szinte megkordult a gyomrunk. A vár alján kicsi bungalóban szigorú néni ellenőrizte Tibó diákigazolványát, amire jelentős kedvezményt kapott a jegy árából. Kis Timi nem, mert ő nem vitte magával. A vár tényleg hasonlít egy csigára és a tetejéről remek kilátás nyílik a környékre. Szívesen elfogadnánk, pöpec kis lakhely válna belőle. A hegymászás után a Palóc baba múzeumot néztük meg ahol több 10 népviseletet tekinthettünk meg az ország minden tájáról. A legszebb egy helyi menyasszonyi ruha volt. Gyönyörű fejdísszel. Azt is megfigyeltem, hogy az idős hölgyeket ábrázoló babákon mindig fekete ruhák voltak, bezzeg az idős ember babákon meg szép fehér vászonnadrág inggel, fekete mellénnyel. Már akkor sem volt igazság. A múzeum után elsétáltunk a boltba, némi vacsi alapanyagért. A három féle párizsi közül én a finomabb fajtát választottam, majd pár kiflivel egy üveg borocskával visszamentünk a szállásra. Kiderült, hogy Tibó elnézte az időt és még csak 4 óra volt, nem fél 6 ahogy ő látta. (nem tudom hogyan) , ezért elhatároztuk, hogy megjárjuk a várkerülő túraösvényt, mivel már régen nem szagoltunk finom erdei levegőt és nem koptattuk cipőinket kedves kis tanörvényeken. Tibó a kósza vadállatok és a váratlan helyzetekre felkészülve kis bicskával és zseblámpával felszerelkezetve indult neki a délutáni kalandunknak. Utunk során találkoztunk mókusokkal és pár vaddisznó délutáni dagonyáját is megzavartuk. Az idő kirándulós, az őszi színek pedig lenyűgözőek, a fákra festett jelek pedig el-eltűnőek voltak. Így történt az, hogy, ha nem lettünk volna tapasztalt okos emberek, akkor akár el is tévedhettünk volna a nógrádi sűrű erődben. De mi okos és tapasztalt emberek vagyunk, ezért fejükben lévő iránytűre támaszkodva, nekiindultunk a hegynek felfele, mondván, hogy tutira ott van a vár. Ott is volt kérem szépen. Persze Kis Timi végig azon morfondírozott, hogy ha ő most egy várat elfoglaló katona lenne, valószínűleg már százszor lenyilazták volna mire felér. Mire felvánszorogtunk a hegyre a várat elfoglalták mi pedig szomorúan heveredtünk le a tövébe és hallgattuk ahogyan a bocik nagy bőgések közepette készülődnek az alváshoz. Vacsi után felbontottuk a bort és az élet nagy dolgairól beszélgettünk. Élvezem, hogy csend van és csak ketten vagyunk, de bevallom őszintén azért a legszuperebb szobában amiben nem mi alszunk megpróbáltam beüzemelni a Berényi családot. Persze antenna híján a tervem kudarcba fulladt. Internetem is alig van. A telefonomról pötyögök a gyök kettes sávon, mivel általában 9. napra lelassítják a netemet. Aaaaaaaaaaaa OnLine Timi abba kéne már hagyni. Szóval most kikapcsolok mindent és hallgatom a tücsköket, megpuszilgatom a Tibót és kipihenem a mai napot, mert holnap sok dolgunk lesz. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.