Ismét hétfő és megint le vagyok maradva. Azt hiszem utoljára a múlt keddről írtam J Engedjétek meg, hogy akkor a múlt hetet összefoglaljam egy rövid posztban, majd a hétvégéről külön meséljek, mert az fantasztikus volt megint.

Szerdán Tibi bácsiékkal elmentünk Tucsonba vásárolni. Itt a hitelkártya használatért az emberek gyűjthetnek pontokat, a pontokat pedig az év végén vissza lehet váltani dollárra, amit ismételten el lehet költeni egy bizonyos áruházban. Nem tudom, hogy nálunk van –e ilyen ,mert itt kicsit máshogy hangzik a hitel szó ,mint otthon. Otthon olyan ijesztő. Van némi kis pénzem, amit befizettem a fundamentába ez olyan lakástakarékos dolog, hogy ha majd közös lakásunk lesz Tibivel, fel tudjuk belőle újítani a fürdőszobát, mert nagyjából ennyire lesz elég és ,mert persze ruhákra sajnos nem lehet elkölteni. J De most nem ez a lényeg, hanem, hogy ők szoktak mindig hívogatni, hogy kaphatok egy hitelkártyát és rá 200.000 forintot és akkor ezt bátran bármikor elkölthetem. J Mindig kedvesen visszautasítom az illetőt, hogy, ha nekem hitelkártyám volna…J (Itt most 10 percig elbambultam és képzeletben a Váci utcán vásárolgattam, szóval, jobb, ha nincs.) J Itt ez is más, itt mindenkinek van hitele és hitelkártyája is. Nem annyira ijesztő a dolog, mint otthon. Ha az ember bérel egy házat, az nagyjából annyiba kerül, mintha felvenne hitelt, venne egy saját házat és annak fizetné a törlesztő részletét. Így nyilván az jobban megéri. Na de vissza a hitelkártyához. Mivel Tibi bácsiéknak is összegyűltek a pontjai és nagyjából egy év alatt kaptak vissza 150 dollárt szóval nem egy óriási pénzt így elmentünk és el is költöttük. Ebben a boltban mindent hatalmas kiszerelésben lehetett venni. Húgom már mondta ,hogy szeretek mindent itt Amerikában a fejemhez hasonlítani J hát igen ,akkor itt is élnék a példával , szóval egy nutellás üveg akkora volt ,mint a fejem . A tejet gallonra adták és a kenyeret 8-as pakkban. A kereskedőknek biztos jó biznisz, meg mondjuk a nem romlandó árut, tényleg megéri így megvenni.

A nagy bolt után elmentünk a Trader Joe –ba ez egy előkelőbb üzlet, olyan, mint nálunk a culinaris. Mindenféle országból szállítanak ide árukat, vannak magyar borok, német kaják és még miegymás. Itt láttam először olyan szegény kis rákokat is, amit bedobnak élve a forró vízbe és pirosra főzik. Ezek úgy úszkálnak, ha lehet így nevezni az ő helyzetváltoztatásukkal járó cselekvésüket, hogy úszás, mint a pontyok nálunk az Osánban.  Vettem egy kókusztejet ,mert én még olyat sosem ittam, megjegyzem még mindig nem ittuk meg ,mert annyi dolgunk volt ,hogy mindig elfelejtjük, de ígérem be fogok számolni az élményről.

A Trader Joeból egyenes utunk vezetett egy kínai büféhez, mert ,már délidő volt és ilyenkor már a magyar hasak is éhesek. A büfé az itt azt jelenti, hogy önkiszolgáló, olyan ,mint otthon a Trófea. Az emberlánya, avagy éppen fia befizet egy bizonyos összeget és utána, már  lehet is falatozni. Sajnáltam, hogy Tibó nem volt velünk, mert ő az ilyeneket nagyon szereti. Kínai kaja, és még svédasztalos is J Csak jó lehet.

Eddig húztam a számat a sea food szó hallatán és anyuék is kinevettek amikor burzsujkodtunk Tibivel  a montenegrói tengerparton és beültünk egy étterembe és én csirkét ettem ,nem pedig valami hülye herkentyűt. Most valami megtört bennem és olyan rózsaszín rákszerű cuccot ettem. Nem vagyok normális. Mondjuk nem volt rossz. A leves az valami csípős lé volt, de sajna nem olyan finom, mint amit a koreai étteremben ettem, attól tartok oda még egyszer el kell mennem, és meg kell tudnom mi a neve, hátha találunk a neten valami receptet hozzá. A desszert pedig banános pite, ami nagyon, de nagyon fini volt.

A kajálás után még elnéztünk egy két boltba majd utána hazaindultunk. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.