Végre egy nyugodt vasárnap, amikor nem mentünk sehova. Igaz, úgy volt, hogy megnézünk egy gyönyörű cseppkőbarlangot, de sajnos már elkeltek a jegyek, ide csak korlátozott számú embert engednek be naponta, mert ez a barlang bizony még él. Program hiányában Tibóval végre fetrenghettünk egy igazit, már nagyon kellett. Olyan családiasan telt a délelőtt. Tibi feküdt a számítógép alatt és szerelte a nyomtatót, én meg addig összedobtam egy kis könnyű lecsót ebédre. Délután elmentünk a plázába, ahol megint találtunk egy csomó érdekes embert. Nagy, pocakos, várandós fiatal lány hatalmas colával a kezében meg ilyenek. Már lassan fel sem tűnik amúgy annyira megszoktam ezeket a fura látványokat. Az amcsik nem mindenre ügyelnek. Például nem fújják ki az orrukat, ha náthásak inkább szipognak, csámcsognak a rágóval, és az egy napos gyereket már kint tolják a babakocsiban zokni sapi és minden nélkül, na de hát valahogy mégis csak felnőnek. :)

Este a Texas Road Houseban ettünk Tibi osztályával, néha szerveznek ilyen közös kajálásokat, jó volt. Már én is megszerettem őket. Mellesleg tökre örülök, bár itt még szűkszavúnak számitok J , de így is mindenkinek szimpatikus vagyok és több lány is felajánlotta, hogy lóghatunk együtt, ugyan legyen! J

Hétfőn reggel már én is korán keltem ugyanis elindultam életem első buszos útjára az nagy Ámerikában. Kicsit izgultam is, bár reméltem, hogy nem keveredek el. Itt úgy működik a buszozás, hogy mikor felszállsz, megkérdezik, hova szeretnél menni, nagyon kedvesek, csevegnek veled, segítenek átszállni stb, persze mondanom sem kell, hogy egész úton az 5- ös buszon ketten utaztunk szóval van idő a kedveskedésre. J A buszállomáson át kellett szállnom a 2-es buszra, ahol tök egyedül utaztam. Mentünk –mentünk –mentünk erre egyszer csak megállt a busz az egyik buszmegállónál a sofőr leszállt és elkezdte mosni az ablakokat. J Hát mondom jó, biztosan belefért az idejébe. J Vicces volt, azért ezt, ha a hetes buszon csinálnák meg, lehet, hogy az emberek belevágnák a sofőrt a Dunába! J

Az angol teszt nem volt nehéz, és tudom, hogy többször hangsúlyoztam, hogy javul az angolom és egyre jobban fejlődök, de persze mégis csak Timinek hívnak és hát nem lennék Timi, ha ne csinálnék időnként valami óriási hülyeséget. Most például azt követtem el, hogy amikor beiratkozhattam valószínűleg felcseréltem a neveimet J , ezt abból gondolom, mert amikor kiosztották a teszteket, mindenki a szintjének megfelelőt kapott ezért név szerint szólítottak, minket: Glória, Mária, Szancsez, Juan és a többi és akkor egyszer csak jött , hogy Ménféj! J Egy darabig ültem ,majd észleltem ,hogy én lehetek a Ménféj J hát itthon amikor elmeséltem a Tibinek könnyesre röhögtem magam, hogy lehetek ilyen hülye, persze korrigáltam a hibámat, mondtam nekik, szólítsanak inkább csak Timinek ez egyszerűbb, mint a Ménféj. J A teszt nem volt bonyolult, majd jövőhéten kedden megtudom, hogy melyik csoportba kerülök, már izgulok nagyon.

A hazafelé út már simán ment, büszke voltam magamra, hogy mindent meg tudtam oldani egyedül és este persze még egy jó kis halas vacsit is összedobtam életem párjának! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.