Szombat reggel megindultunk Tucsonba. Két amerikai srác egy kazahsztáni és mi voltunk így öten egy autóban. Tucson,  Amerika  32. legnagyobb városa. 5 hegy között helyezkedik el és csaknem 1 millióan lakják.  A kutatások során kiderült, hogy már 12 ezer évvel ezelőtt is volt itt élet. Indiánok lakták a területet, növénytermesztéssel és vadászattal foglalkozhattak.

Mexikó innen egy órára van, úgyhogy Tucson felé is vannak check pointok, ezt úgy kell elképzelni, mint egy határ átkelő helyet, rendőrök, kutyák , kamerák mindenhol. Általában megkérdezik, hogy USA polgárok vagyunk-e ,ha nem megnézik az útlevet is, de már azt is mondták itt az amerikai srácok, hogy igazából ,ha nem vagy déli arcú akkor minden baj nélkül átengednek, ha viszont igen, akkor felforgatják az autódat. Szerencsére se Tibó sem én nem hasonlítunk egy amigosra sem, J úgyhogy hamar túljutottunk az ellenőrzésen.

Első körben a régi várost néztük meg. Ez már tényleg egy skanzen volt. Kaptunk mindenféle kedvezményt, mert Gil cserkész volt, és megnyerte nekünk a pénztáros leányzót. Tibi szavaival érve : egy rokkantnyugdíjas terhes űrhajós kedvezményt kaptunk J Azt hiszem 5-en mentünk be 30 dollárért. Aki régen figyelemmel követte a farm ahol élünk című sorozatot annak azt tudom mondani, hogy én most annak a helyszinére csöppentem. Nagyon klassz volt: régi házak, régi postakocsi állomás, iskola, kis kápolna, gazdagabb házak, hotelek, minden berendezve az eredeti formájában. A város körül ment a kisvasút, amiről mosolygós gyerekfejek integettek, az utcán pedig cowboyok mutatták be a lasszótudásukat . Mivel persze amerikaiakkal voltunk ezért nem is kell talán már mondanom sem, hogy az első utunk a kajáldába vezetett. Én még kicsit sem voltam éhes, de hát mivel másoktól függünk, ezért kitudja, hogy mikor állunk meg újból enni, ezért gondoltam megeszek egy gyerek menüt. J Hármat találhattok mekkora egy gyerekmenü. Két hatalmas csirkemell választott körettel. J Na, igen, erre nem tudok mit mondani, megint csak az, hogy ez Amerika és itt tényleg minden nagy. Egyébként a csirkemell szétolvadt a számban, nagyon finom volt, de megint kérnem kellet Mr. Konyha Malit, hogy segítsen .J Ebéd után elmentünk és megnéztünk egy „igazi” gunfightot .J Egy kedves kis díszletben bemutattak egy igazi rossz fiút, aki mindenáron fel akart akasztani egy srácot, de természetesen jött egy lány aki ellőtte az akasztófal kötelét .J Hát igen , a lányok ügye angyalok és általában kulcs szereplők. J A 20 perces kis színdarabban természetesen a jók győztek.

Az Oldtucson –i kalandozás végén , pózoltam a 3 amigó díszletében , ugyanis ezt itt forgatták és megnéztük az őslakosság házait is.

A városnézés után elmentünk a sivatagi múzeumba. Az amcsik nem nagyon akartak jönni, mert szerintük drága volt a belépő. Egyébként furcsán spórolós nép. Egy ilyen belépőre nem adnak ki 12 dollárt, mert a katonai kedvezménnyel ennyibe került a beugró, de kajára étteremben simán ott hagynak 30-40 dollárt plusz még 10 dollár borravalót is, ha kell. Na mindegy. Lényeg ,hogy ketten mentünk be a múzeumba. Inkább állatkert volt, de fantasztikus. Rengeteg kaktusz , cseppkőbarlang és persze az állatok fogadtak minket. Végre láthattam a hőn áhított Hávelináámat. J Ezt most fonetikusan írtam le, egyébként ilyen spanyolos neve van: Javelina. Ő olyan, mint egy kis vadmalac, de mint kiderült a patkány félék családjába tartozik. Az emberek nem szeretik, mert bemegy a kertekbe és mindent feltúr és megeszik, amit talál. Szegénynek még vadászidénye is van. Az, hogy finom-e azt nem tudom, de nem is szeretném megtudni. Egyszerűen aranyos. Tombstoneban még mézeskalácsformát is lehet kapni Javelinásat. Most már úgy sajnálom, hogy nem vettem, de ha lesz rá még lehetőség és valahol látok, biztosan szert teszek egyre. J Láttunk még kengyelfutó gyalogkakukkot is és egy prérifarkasnak a fülét is , bár az utóbbit csak a Tibó. A környéken él egyébként a puma , skorpiók, és a csörgőkígyó is. Velük nem nagyon szeretnék élőben találkozni. A múzeumban, ahogy itt hívják én inkább állat és növénykertnek nevezném, egy fél napot tutira le lehet tölteni, ha az ember fia mindent szépen nyugodtan meg akar nézni. Óriási a park és a végén van, egy ház ahol kolibrik vannak. Én nem is gondoltam, hogy ezek a madarak itt is élnek, de ma utána kérdeztem és kiderült, hogy Mexikóba mennek le télre és ezen az útvonalon mennek vissza nyáron, amikor már meleg van, úgyhogy elvileg majd a szabadban is lehet velük találkozni. Nagyon féltem a madárházban, hogy ösztönösen le ne csapjak egyet, mert olyan hangjuk van, mint egy kis helikopternek és szeretnek ezerrel elsüvíteni az ember füle mellet. Egyet sikerült lencse végre kapnom a kis szappantartó fényképezőgépemmel, de ezt csak a szemfülesek találják meg, fent van a fészbukon. Keressétek meg J

A nagy vadkaland után nem fogjátok kitalálni hova mentünk. Hát egy kis fagylaltozóba, mert már mindenki annyira, de annyira nagyon éhes volt. J Ez persze csak vicc. De ha már ott van az ember, akkor fagyizásra fel! Rendeltünk is egy kis adagot, de megint elfelejtettem, hogy hol is vagyok, úgyhogy akkora fagylaltot kaptam, mint a fejem. Nesze neked kisadag. Alig bírtam legyűrni. A szám lefagyott és azt gondoltam ,hogy én soha többet nem leszek éhes.

A kis pihenő után az outlet plázába vettük az irányt. Na igen, Kis Timi és minden nő álma egyben a hely. Telis tele boltokkal és akár 70%-os leárazásokkal. Megvettem végre a hajvasalómat és egy ruhát is. Szerintem elég dögös. J Ja és egy csomó körömlakkot is , elkapott a vásárlás heve. Tibinek is találtunk adidas sport cuccot. Most már ő lesz a legszebb a Balatoni focinál én meg a legegyenesebb hajú J Jó pár órát eltöltöttünk ott és jó pár dolgot felpróbáltunk. Egyedül a gatyákkal nem vagyok megelégedve. Otthon is nehéz vásárolnom magamra, mert vagy túl bő vagy túl rövid a szára, de itt... Extra fenekekre vannak tervezve a nacik. J Úgyhogy hanyagoltam a keresgélést, majd itt az üres járatokban lemegyek a plázába és akkor próbálgatok. A soppingolás után , az amerikaiak már nagyon- nagyon éhesek voltak. :) Elmentünk hát egy helyre, ahol 20 percet kellett várni az asztalra. Ha rajtam múlt volna már régen másik étteremben ülnénk, de ők kivárták. Közben engem megsütött a nap és így estére, már nagyon fáztam pólóban, ezért Tibó elszaladt a pulcsimért a kocsihoz. Amíg távol volt megtudtam Giltől, hogy milyen sokat beszélt rólam, amíg nem voltam itt. J Annyira aranyos. Egy blog is csak akkor lehet, jó, ha van benne egy csepp romantika, úgyhogy ne haragudjatok eme sorokért. J Nem hiába, nagyon szeretem a kis Ewing-om. J A szombati napra már elég jól feloldódtam és már vagy 10 mondatot is mondtam magamtól, ennek a fiúk nagyon örültek, de tényleg, mindegyik nagyon rendes, bírom őket. Én a vacsorára még gondolni sem tudtam , de azért amikor kihozták a Tibi pizzáját, elcsentem két szeletet, de annyi. Se több ,se kevesebb nem csúszott már. Ez a hely azért különleges ,mert saját sörfőzdéjük van. A fiúk jó párat meg is kóstoltak. Olyan annyira jók kedvük lett, hogy a liqure storeba még pózoltak több száz dolláros wishkeyvel is. J Vettünk egy kis pina coladanak valót, hogy a holnapi oscar galat, illendően tudjam nézni itthonról. Itt alkoholt csak az ilyen helyeken lehet kapni és itt is megnézik a személyidet. Amikor mi odaadtuk a mienket a srác szinte megijedt, és ijedtében oda is hívta a biztibojt, hogy te jó ég ezeknek már milyen az igazolványuk. Nyilván még sosem látott ilyet. J Persze le lettünk csekkolva és meg is kaptuk a szeszesitalokat. A hazafelé tartó út nagyon hosszúnak tűnt. Nagyon- nagyon fáradtan értünk haza, de rengeteg mindent láttunk. J Hatalmas élmény volt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.