Vasárnap volt egy saját napunk. Azért hívom így , mert végre senkihez nem kellett alkalmazkodnunk, Tibi bácsiék odaadták Táltost az autót és reggel elmentünk végre CSAK ketten Tucsonba. Tudjátok az ilyen kalandok azért jók és néha kellenek, mert nem kell senkihez alkalmazkodnunk akkor eszünk, alszunk, iszunk és pisilünk, amikor csak mi akarunk. Az első utunk a Pima Air and Space múzeumba vezetett. Ez Tibinél hasonló eredményt produkált, mint a Mindway-en tett látogatás: J Egy boldog fej rohangált jobbról balra, felmásztunk és megsimogattuk az összes kedvenc gépünket. A legjobbak ezek közül például: a BlackBird: Ez egy felderítőgép, amit 1998-ban vontak ki a forgalomból, mert nagyon sokba került a fenntartása, egyébként 1964-ben repült először. Ez a gép az, amelyik a leggyorsabban tud repülni és a legmagasabban is.  1976. július 28-án egy SR–71 (Blackbird) két világcsúcsot is felállított a repülési osztályában: a legnagyobb sebességet (3529,56 km/h) és a legnagyobb magasságot (25 929 m). A gép hatalmas és ugyanakkor még lányként is azt kell, hogy mondjam , (megjegyzem olyan lányként, aki a hajókat jobban bírja) , hogy ez a gép gyönyörű. Kiszámoltuk, hogy 3 óra alatt hazaérnék vele Magyarországra. El kéne intézni, hogy ez vigyen haza. J

Láttuk továbbá olyan gépet, ami az atombombát dobta le és olyat is, ami Budapestet bombázta. Na ezek után megint előjött belőlem a mégsem szeretem annyira az amerikaiakat, de azt hiszem a múlton nem szabad rágódni és igenis rengeteg kedves embert ismertem meg itt, szóval le az ellenszenvvel, persze azért véleménye mindenkinek lehet… J Nekem pedig az ,hogy mi vagyunk a legjobbak :P

A másik kedvenc gépem a Harrier , amelyik helyből fel tud szállni. Tök komoly, és még klasszul is néz ki. Vele is pózoltam egyet. Azt, hogy Tibi melyik repcsikkel fotózkodott azt nem kezdem el sorolni, mert akkor itt ülnék estig. J Legyen annyi elég, hogy több, mint 10-el. J Majd otthon megmutatjuk a képeket. J

A repülő múzeum után a Biosphere 2 fele vettük az irányt. Ez egy a külvilágtól hermetikusan elzárt terület. Pár évvel ezelőtt 1991-ben 8 tudós fogta magát is beköltözött ebbe a nagy, 13.000 négyzetméteren elterülő létesítménybe, ahol a Föld bioszféráját próbálták meg leutánozni és tanulmányozni. A területen mindent úgy alakítottak ki, mint ahogyan az kint a természetben van. Fotószintézis, vízforgatás, mindenre gondoltak. Négyféle tájat rendeztek be: őserdőt, óceánt, sivatagot és szavannát. Telepítettek bele állatokat, növényeket és az embereket a fent említett 8 tudós képviselte. A kísérlet azonban mégis kudarcba fulladt. A mai napig nem lehet tudni, hogy miért nem működött a bioszféra. Egy idő után az oxigén szint leesett az állatok elpusztultak, sőt a sok teendő miatt az emberek állandóan fáradtak voltak és nem volt idejük a rendes kísérletezésre. 2 évig voltak bent, de nem jártak sikerrel. Egyszerűen fantasztikus a természet és kicsit hátborzongató is, hogy utánozhatatlan, hiába fejlett a tudomány és látszólag mindent lehet pótolni gépekkel, úgy látszik mégsem. Valami plusz hiányzik. J A bioszférát azóta az Arizonai Egyetem tartja fent. Az épület körül kedves kis apartmanok vannak a tanulók számára, amik kollégiumként üzemelnek. Rengeteg kísérletet folytatnak, például a sivatag részben most hűvös van, ugyanis a globális felmelegedés miatt valószínűleg itt 7 Farenheit fokkal kevesebb lesz az átlag hőmérséklet, ezért most azt vizsgálják, hogy hogyan fog majd erre reagálni a környezet. Milyen jó lehet itt biológusnak lenni. J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.