Azért nem jó lemaradni az írással, mert, ha az ember nem készít jegyzeteket, akkor sokkal nehezebben szedi össze az élményeit két héttel ezelőttről. Na most ez történt velem is. Annyira minden energiámat a szakdolgozatomra fordítottam , hogy még jegyzetelni sem maradt időm sem kedvem úgyhogy most egy kis bányászás fog következni az emlékeimben. Lássuk csak. Március 24-ét írunk. Tibi reggel ismét a bázison kezdett, a német érdemérme miatt. Nem emlékszem, hogy írtam –e már erről. Ez egy katonai „kitüntetés” , és az kapja meg, akinek megfelelő a sportteljesítménye. Van benne a (teljesség igénye nélkül) futás, úszás, súlylökés, távolugrás, rövid távfutás, menetgyakorlat és lövöldözés is. Persze mindegyik sportágban vannak követelmények és ennek megfelelően kapsz a végén arany, ezüst vagy bronz fokozatot. Tibó nagyon szereti az effajta megmérettetéseket, ráadásul ez régi vágya volt, úgyhogy szívesen áldozza rá az amúgy nagyon kevés szabad idejét. Szóval szombat reggel is a lőtéren kezdett, és nagyon jó teljesítménnyel zárt. J Persze, ha ez nem így lett volna, akkor be sem engedem a szobába. J

Délután a magyarokhoz voltunk hivatalosak egy igazi grillezésre. Az idő már nagyon jó volt, kint 25-26 fok, napsütés és már láttam egy igazi kolibrit is. J Lassan ők is előbújnak csak úgy, mint a kígyók. Minap olvastam az újságban, hogy 7 csörgőkígyó harapásról érkezett jelentés már Arizonából, ráadásul ebből három innen, nem messze Tucsonból. Mindegyik végzetes volt- olvastam és elkezdtem nyafogni Tibinek, hogy én most szeretnék hazamenni a szarvasok és vaddisznók hazájába, mert én nem vagyok felkészülve az ilyen állatkákra. Tibi elkérte tőlem az újságot és felolvasta: Egyik SEM volt végzetes. J Hát igen, van még hova fejlődnöm angolból. Egyébként akkor is, képzeljétek csak el, hogy mi történik, ha szembe jön egy hülye kígyó, a Tibi is utálja őket, mert ha még puma jönne, akkor a Tibi előre megy és elintézi, de így?! Mi lesz velünk?! Nem szeretnék velük találkozni. J Egyébként erre az esetre, ha mégis jönne és ne adj Isten meg is harapna, már gyakorlatoztam: Hello I am Timi from Hungary, HEEEEEEEEELP! J Látjátok, nem lesz itt semmi baj. J Az angol tanárom Bob mesélte, hogy ő kint a kertben dolgozott valami géppel és ezért nem hallotta meg a kígyót, ami megharapta, persze utána kinyírta gyorsan és bement a kórházba. A doki megkérdezte, hogy milyen kígyó volt, Bob nem tudta ezért megkérte a testvérét, hogy hozza be a csúszómászót. J Az orvos megszakértette és ennek tudatában adta be a megfelelő szurit. Egyébként három nap intenzív jár egy ilyen kis balestért, tehát nem érdemes. Praktikák: ha, nagy kígyót látsz, akkor a másik irányba el kell menni, ki kell kerülni, ha kicsit látsz, akkor igazából mindegy,mert ha megijed, akkor úgyis neked támad. A rosszabb csak az, hogy őt állítólag nehezebb lehámoznod magadról. Ja és soha ne dobáld meg, mert akkor még követni is képes. A tanulság pedig: ha mégis megharapna, akkor üsd agyon és vidd el a dokinak! J

Megint sikerült elkalandoznom a grill partiról, ami egyébként nagyon jó volt. Beszélgettünk, iszogattunk. Tényleg minden nagyon rendbe volt. J Hazafelé pedig Tibi bácsi elmondta, hogy mi azok közé az emberek közé tartozunk, akit sosem fog elfejteni. Ez mindkettőnknek nagyon jól esett. J Ráadásul Csaba bácsiék elmennek most egy hónapra itthonról és megengedték, hogy használjuk az autójukat és elmenjünk vele a Grand Canyonba, Tibi bácsiékét meg itt használhatjuk a környéken. Teljes értékű emberekké váltunk. J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.