Vasárnap reggel korán kimentünk a lovardába. Ez is a bázison található. Tele pici western lovakkal. J Persze nem olyan kicsik, de azért közelében sincsenek a Félegyházi Nóniusoknak . A rodeóra még várni kellet, mindenféle gyerek programok voltak a pályán. Lasszóhajítás, műbika lovaglás. J Ehhez mi már sajnos túl nagyok voltunk, úgyhogy inkább elmentünk körül nézni a bázison. Legalább negyed órát autóztunk, csak hogy érezzétek a méreteket, mire odaértünk egy gyönyörű, bár kicsit elhagyatott piknik helyre. Onnan már tényleg egy lépés csak az erdő. A kukák szépen le vannak fedve, hogy a macik ne tudjanak lejönni, lakmározni. Ilyenkor mindig rájövök, hogy őrületes helyen vagyok, medvék, pumák, javelinák. J Egyébként, amikor reggel jöttünk be, láttam egy nyújtózó hiúzt. Ez itt olyan, mintha az ember otthon látna egy őzikét. J Szóval körbe jártuk a piknik helyet aztán jó amerikai módra beültünk egy Burger Kingbe! Ha jót akartok, nem mentek Amerikában Burger Kingbe! Egyszerűen nagyon pocsék volt. A krumplinak is rossz íze volt és a whooper amit én otthon nagyon szeretek, ez egy szendvics , száraz volt és olyan fura ízű. Tibi kért üdítőt, ami marcipán ízű Dr. Pepper volt. Egyszóval ez az első étkezés, ami nem ízlett itt kint. A kaja után visszatértünk a lovardába. Már rengetegen voltak, a lelátókon alig volt hely. Mi azért még feltudtuk magunkat szuszakolni. A rodeó elején felvonult az összes cowboy, bevágtattak a pályára és felsorakoztak. Vártuk, hogy a sor végén, Tibi papa is beügessen a csámpás Keri lován, de sajnos nem jött. J

Miután az összes cowboy bent állt a karámban, egy nagy tracon az összes szponzor és tízezredes, aki támogatta a rendezvényt begurult. Majd imádság következett és az amerikai himnusz. Az első versenyszám a lovon maradás volt. Egy kis karámból a feldühített lovak kiugrattak hátukon a bátor főiskolás srácokkal, mert, hogy ez fősulis illetve egyetemista verseny volt. Majd 15 másodpercig rajta kellett maradni a lovon. Ez nem mindenkinek sikerült. Az emberek egészségére a rodeó bohócok vigyáztak. Én őket csodáltam a legjobban, hiszen az volt a feladatuk, hogy a megvadult lovak hátáról leszedjék épségben és áthúzzák a saját lovukra (mondanom sem kell, hogy vágta közben) a kedves versenyzőt. Nagyon ügyesek voltak, persze ők sem tökéletesek és van amikor nem tud senki sem segiteni. A második játékos olyan szerencsétlenül esett le a lóról, hogy a kerítéshez szorította az őrült paci és húzta maga után. A srác csak úgy kopogott a kerítés és a ló között. Én azt hittem, hogy kész ennyi volt, de egy 2-3 perces fettrengés után felállt és enyhén véres fejjel lesétált a pályáról. Tibivel azon nevettünk, hogy azért Európában már a helikopter is leszállt volna ezek a déliek meg nem valami szívbajosak. Az eset után jó 5 perccel szépen komótosan két nagy mentő táskás fazon cammogott a sérült emberhez. Nem siettek.

A többi versenyszám szerencsére már nem volt ilyen szörnyűséges. Láthattunk vágta közben lóról leugrást, kis boci két vállra fektetést és három lábat összekötözést. J Hordó kerülgetést, valamint páros boci kötözést. Én nagyon sajnáltam szegény bocikat, viszont a lovak nagyon okosak voltak. Miután a gazdájuk lasszóval elkapta a bocit és leugrott a hátukról ők rögtön elkezdtek hátrálni, hogy a lasszó feszes maradjon és a boci ne tudjon tovább szaladni. Marha jó volt látni, hogy állat és ember, hogy össze tud dolgozni. A lány versenyzőknek minden szám könnyített volt, amiért Tibi megint dödögött, hogy nesze nektek emancipáció, de azért egy jól megtermett bocit kevés csaj tud szerintem földhöz vágni és lábait megkötözni. Ezért a lányoknak csak a kecskéket kellett és az is igaz, hogy a kecske ki volt kötözve egy cölöphöz és csak várta, hogy tulajdonképpen össze csomózzák a 3 lábát. Amúgy a kecskék voltak a legnagyobb arcok. Szegények egy darabig nézték, hogy egy őrült ló száguld feléjük 200 –al, majd megpróbáltak elslisszolni,de nem tudtak, majd amikor össze lett kötözve a három lábuk csak feküdtek nyugodtan és nézelődtek. Anyuuu , vagy Tibii nekem kell otthonra egy kis kecske!!! J Annyit nevettem rajtuk, mintha ez lenne a munkájuk, néha mekegtek, de ennyi. J A rodeó egy jó három órás projekt volt. Miután vége lett Tibi egyik csoporttársa megígérte, hogy elvisz minket haza, de előbb fel kellett vinnie még másik srácokat is, mi addig vártunk. Mert persze, akkora autóik vannak, mint egy mozdony, de csak három személy fér bele. J Miközben a poros úton néztük, ahogy a dagi embereket külön kis elektromos autóval a parkoló autójukhoz szállították a lelátóktól, ez már tényleg őrület, J gondolkoztunk, hogy elindulunk gyalog felfelé. Sétálás közben ,arról dumáltunk, hogy már mindenki haza ment, csak szegény magyarok sétálnak az útszélén ,mert nekik nincsen autóra pénzük . J Viszont Amerikában vagyunk és nem máshol , szóval 5 percet sem mentünk és megállt mellettünk egy srác egy idősebb srác ( 50-60 körül), hogy van –e szükségünk segítségre. Hát igen, itt ilyenek az emberek, ahogy ma hallottam egy japán nőtől openek J nyitottak J, és ezt aláírom, lehet, hogy hülyébbek, mint mi és dagadékok, és nem gyűjtik össze a szelektív hulladékot, amiért én nagyon mérges vagyok rájuk, de nagyon segítőkészek és nagyon rendesek és barátságosak és tényleg én, aki azért előítélettel jöttem ide vendégségbe hozzájuk azt mondhatom, hogy pozitívan csalódtam bennük. Mikor visszaértünk az amerikai katonák szállásához megtudtam, hogy Iván, elveszett az erdőben! J Látjátok, mint a népmesében, aki gonosz az utána megjárja. J Annyira röhögtem, amikor ezt Askar mondta, hogy csak, na. Persze senki ne aggódjon, szegény Iván meglett és még a puma sem kóstolta meg J Este a többiekkel elmentünk egy étterembe, ez most tipikus amcsi étterem volt én egy srác mellett ültem, aki szintén volt már Németországban és nagyon örült, hogy én is tudok németül és elkezdett áradozni, ahogy az amcsik a németekről áradozni szoktak. Én meg elmeséltem neki, hogy másnap majd megyek az a nyelviskolába. Ez azért volt vicces, mert 10 perccel később odafordult hozzám és megkérdezte, hogy milyen nyelvet fogok tanulni. J Én olyan hangsúllyal mondtam neki, hogy angolt, hogy ő elnézést kért, hogy ne haragudjak ő nem tudta. J Én meg teljesen értetlenül álltam a dolgok előtt, persze azért büszke is voltam, hogy nem is lehettem akkor olyan béna angolból. J Legközelebb majd azt mondom, hogy eszpánnyá , vagy italiánó J. Egyébként, ha egyszer megtanulok, végre rendesen angolul utána olaszul fogok és megyünk Tibivel Rómába és lesz nagy dolce vita! De egyelőre maradjunk a kontinensen. Szóval így telt a nap megint megismertem egy csomó jó fej amerikait. Két csajt is az egyik nagyon aranyos, a másik az a fészbukján nyomul általában, úgyhogy a külvilággal nehezen létesít kapcsolatot. Azt hiszem szuper kis csapat jött össze, remélem az én angol nyelvtanfolyamomon is legalább ilyen jó fej emberek lesznek. J

u.i.: kifelejtettem ,hogy a rodeó utolsó száma a bika meglovagolása volt, ez a rodeó krémje, de nekem a lovas számok sokkal jobban tetszettek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.