Először is mindenkitől elnézést szeretnék kérni amiért, kimaradoztam, de hétvégén általában világot járunk, legalábbis ez a terv és mire hazaérünk, mindig úgy esünk be az ágyba, mint aki felment kétszer a Mount Everestre meg vissza.

Csütörtökön egész nap lelkesen vártam a kis Tibómat. 11 –kor elkezdtem főzni a paprikás krumplit, kaliforniai krumpliból, mexikói paprikából, lengyel kolbász szerűségből, így elég nemzetközi lett. Tartottam tőle, hogy érdekes íze lesz, de meg kell, mondjam: Nagyon finom lett. Biztos azért is, mert annyira jó szakács vagyok J Egyre készen is lett az ebéd, délután pedig már eljutottam odáig, hogy kinyitottam a fájlt, amiben a félig kész szakdolgozatom lakik, de nem igazán jutottam előre vele. Olyan nehézkesen haladok. Nem tudok én ilyeneket írni. L

A ház ura elég késve érkezett és elég paprikás hangulatban. Sokszor nem tartják be az ígéretüket a parancsnokok. Ez persze dühítő, de hát nincs mit tenni. Egy gyors tusolás után, beleugrott a gatyójába és már vártuk is Gilt a barátját, akivel elmentünk egy étterembe. Igen, ennyit a paprikás krumplimról. J Persze ne gondoljátok, hogy az én uram ilyen szőrős szívű, szimplán, csak nem tudta, hogy meglepivel készülök ő meg már megbeszélte, hogy elmegyünk hárman vacsizni valahova. Hát egyefene, már nem akartam, hogy lemondja.

Gil nagyon aranyos, 30 éves, van már felesége egy hawai lány, egy hatalmas nagy autója, háza és két nagyon aranyos kutyája. Mondta, hogy a kedvemért megpróbál majd lassabban beszélni J Hát nem nagyon sikerült neki, mert nagy dumás ő is. Én igyekeztem nagyon koncentrálni. Még nem nagyon beszélek. Németországban is kellett hozzá egy kis idő, amíg teljesen levetkőztem a gátlásaimat. Egyébként fura érzés csendben ülnöm. Sőt nem is fura, hanem idegesítő, hogy nem tudom elmondani azt, amit, akarok. J Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok valami visszahúzódó típus. Ezért nagyon várom és remélem, hogy el tudjuk intézni a nyelvtanfolyamomat, mert igazából a szókincsemmel vannak problémák. Ezt kéne bővíteni és akkor ledumálnék mindenkit szerintem. J Egyszóval rettegjetek amerikaiak, ha majd jön a nagy szókincsű Timi J

Gil kérdezte, hogy milyen kaját együnk németet vagy koreait. Egyértelműen a koreait választottam, mert szerintem a németek nem tudnak főzni. Ilyet én még csak a filmekben láttam. Egy olyan asztal körül ültünk, amiben volt egy sütőlap. Miután rendeltünk, egy kicikinai kinézetű srác kijött egy nagy kocsival rajta, mindenféle fűszerek húsok és más egyéb sütni való dologgal és elkezdte dobálni a késeket, meg kanalakat meg minden félét, ami a kezébe akadt majd neki állt a sütésnek. Gilnek mondta, hogy nyissa ki a száját és már repült is bele a zöldség. Tibónak is sikerült, nálam kétszer mellé lőtt ezért utána nem is próbálkozott többet. J Pörgött, forgott, locsolt, dobált,a szakács nagyon sokat nevettünk rajta. J Eddig nem nagyon szeretem a halas dolgokat, de most kénytelen voltam enni, mert mint kiderült az előételhez hozzá rendeltem némi rákot, amit nem is tudtam. ( Ügye milyen jó ha nem beszéled a nyelvet rendesen?! J) Most már viszont lehet, hogy rá fogok szokni a tengeri kütyükre, mert nagyon finom volt, egy kis sült rákocska egy kis tintahalcskácska …hm nyammi. J Az étteremben való étkezéseimnek a vége általában úgy zárul, hogy nyüszögök a hordozható konyhamalacomnak (Tibi), hogy egye meg, vagy kérek egy dobozt és haza hozom. Nincsen kis adag, és sok helyen még gyerek menü sem. Az én gyomrom meg korlátozott mennyiségű ételt tud befogadni. Minden étteremben lehet kártyával fizetni. Először elviszik, lehúzzák és utána visszahozzák a blokkot, hogy rá írd, mennyi borravalót adsz. MINDIG. Tibó mindig megkonzultálja, a többiekkel, hogy mennyi borravalót adnak, nem akar kilógni a sorból. Én úgy vagyok vele, hogy egy drága vacsora után tudod, ki akar borravalót adni J , de ezt ügye nem túl ildomos. Általában amikor az amik mondanak egy nagy számot, Tibó ijedten rám néz, hogy most tényleg adjunk ennyit?!  De kitaláltam erre egy jó módszert! Megkérdeztem tőle, hogy ő mennyit adna és a kettő közé belőttük az összeget, amit odaadtunk. Szerintem ez így igazságos, Tibi meg csak annyival kommentálta a többieknek a helyzetet, hogy mi szegény magyarok vagyunk J De hát ez nem is hazugság. J

Pénteken egész nap szenvedtem, ragyogó napsütés, gyönyörű idő és szakdolgozat… azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Délután mikor Tibó hazajött elég sok energiám maradt még feleslegesen ezért gondoltam kipróbálom a konditermet. Első körben ki lettem nevetve, hogy én csak 4-es fokozaton futok és nem 14-esen,mint ő de mindegy erről nem is szeretnék beszélni, nem vagyok egy sport lédi, ezt Ibolya tudhatja a legjobban. Mielőtt eljöttem két hétig le akart rángatni, aerobicozni, nem járt sikerrel. J :P Persze megígértem, hogy ha visszatérek, kis hazámba fogok járni és tervezem is csak hát lustának lusta vagyok, nem is kicsit. J 15 percig futottam és 1,6 kilométert. :D Azt hittem a tüdőm eldobom, amikor leszálltam a gépről. Na, igen, nem kellett volna cigiznem, most már tisztán látom. Ezt itt most nem fejteném ki, hogy egészen pontosan milyen biológiai folyamatok játszódtak le a szerveztemben, de legyen annyi elég, hogy egy óráig köhögtem utána. Egyszer majd csak kitisztul szegény kicsi tüdőcském. Az edzés és mosás után megettük a paprikás krumplit J Sikerem volt J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.