Szombat reggel Tibi „disz magyarba” öltözött és elindultunk a nemzetközi napra, ami az egyik helyi gimnázium aulájában került megrendezésre. Jó sokan voltak. A különböző nemzetek, különböző asztaloknál mutatták be saját kultúrájukat. Talán a németek voltak kint a legtöbbe, azon nevettünk, hogy ők aztán nem tudnak főzni (már bocsi), de mégis nekik volt a legtöbb kajájuk kitéve. A színpadon voltak zenészek, a kínaiak verték a dobjaikat, Tibinek tetszett, nekem meg majdnem az agyamra ment, de végeredményben nagyon jó kis mulatság volt. Tibiék is szerepeltek, mint nemzetközi tisztek. Sajna én erről lemaradtam, mert a hangosítás az aula révén elég hülyén volt megcsinálva, úgyhogy csak azt láttam, ahogy tátogott,de Gill elmondása szerint, nagyon jó kis reklámot csinált a magyaroknak. J Elmondta, hogy egy kis ország Európában és, gyönyörű, és aki még nem volt ott az mindenképpen tegye meg, hogy elkanyarodik egyszer felénk. J A bemutatkozás után egy japán standhoz szegődtünk. Egy japcsi néni elmesélte, hogy náluk van egy olyan szokás, hogy minden évben július 7-én két csillag találkozik az égen, ekkor a kívánságodat fel kell írni egy papírra és ki kell lógatni egy fára és így teljesülni fog majd a jövőben. J Egyébként ő is úgy került ide, hogy a férje katona és ide fújta őket a szél. Mondta is, hogy az amerikaiak különösön itt annyira kedvesek, és nyitottak. Ebben egyetértettünk. Később kaptunk tőle egy verset, amit ő irt, persze a hieroglifáival, J állítólag valami hullócsillagokról szólt. J Tibi megkérte, hogy az én nevem is irkálja le, úgyhogy a vers másik felén az szerepel, hogy Miss Timi legyen szerencséd az életben. J Nagyon aranyos volt. Később találkoztunk egy hatalmas fekete emberrel, kb 3* akkora volt, mint Tibó és elkezdett magyarul beszélni. Hát annyira jó volt. Kiderült, hogy valami diplomáciában dolgozott, és meg kellett tanulnia a mi szép kis nyelvünket, azt mondta minden nap magyarul tanult és rémes volt. J Minden esetre nagyon szépen beszélt. Tőlem is megkérdezte, hogy én miért beszélek magyarul?! Mondtam neki, hogy, mert én magyar vagyok. Nagyon megörült. Végre én segítettem ki valakit magyarul nem mások engem angolul. J Olyan jó érzés, amikor valaki külföldi megszólal magyarul. J

A nemzetközi nap után Lujza néniéknél ebédeltünk majd egy ki szieszta után lábunk közé kaptuk a bicajt és eltekertünk a kutyamenhelyre. Oda felé még nem volt annyira gáz, bár mentünk kaktuszokon keresztül, árkon, bokron, mert ügye a menhelyek, kint vannak a városokból, hogy ne zavarják a lakosságot. Az úton meg nem volt jó menni, ugyan itt lehet futni is az M7-es kaliberül utakon és bukósisak nélkül lehet motorozni, de amikor egy ilyen hatalmas track elhúz melletted 100-al azért az nem olyan kényelmes , biztonságos érzés, szóval inkább a dzsungelt választottuk, ennek az lett a következménye, hogy a Tibó hátsókereke teljesen leeresztett, de szerencsére még hazáig kibírta.

A menhelyen nem sokat totojáztak, leadtam a papírokat, hogy önkéntes vagyok majd a kezembe nyomtak egy pórázt, hogy nesze, mehetsz. J Én csak pilláztam, hogy semmi, can i help you ? J De hát, ha menni kell, hát menni kell, igazából nem voltam annyira zavarban, mert otthon már sokszor vettem ki őrjöngő kutyát a ketrecéből J, csak meglepődtem, hogy itt ilyen lazaság van. Azért annyi volt, hogy megmondták, hogy az első kutya az a Brownie legyen, aki egy sánta, öreg kutyus, tőle nem nagyon volt mit tartani. Mentünk vele két kört, futottunk vele, megdögönyöztük, aztán szegény alig akart visszamenni a ketrecébe, de hát ez van haver, majd valami néni biztos befogad, mert ő ilyen nénis, bácsis kutya. Egyébként utoljára két hete voltam itt a menhelyen és teljesen más kutyák voltak, úgyhogy itt gyorsabban cserélődnek az állatok, mint otthon. Persze az ilyen nagy ranchekre el is kellenek a négylábúak. A második kutyus egy izgő mozgó csavargó volt J Scooby. J Nagyon egy édes teremtés, őt azért vitték vissza, mert túl sokat ugatott. Most akkor élnék a bemutatási módszerrel amit még apukámtól tanultam. Szia Ember! Ő itt kutya, tudod, négy lába van , szeret sokat szaladgálni és ugat. Szia, Kutya! Ő meg itt ember, nem szeret szaladgálni, és csak két lába van, viszont ő is nagyon sokat ugat!!! Na igen, én nem is értem miért visz haza kutyát az olyan aki nem akar ugatást hallani, na de mindegy is. A harmadik kutyáról amit megsétáltattunk azért fontos ,hogy írjak, mert Ő volt Muszkli, helyi nevén Bobby ,de a talált kutyák úgysem hallgatnak a nevükre. Bobby egy kis izom volt. Így lehet leírni egészen pontosan. Alig tudtam kivenni a ketrecből a Tibivel ketten tartottuk, hogy ne lógjon meg, valami bulldog szerűség volt. Oda is adtam a Tibinek a pórázt, mivel én csak nehezen bírtam volna vele, viszont ahogy kiléptünk az ajtón Bobby lábnál gyönyörűen, nem feszített pórázon figyelmesen, minket szemmel tartva sétált mellettünk. Alig hittük el. Persze Tibó rögtön beleszeretett. Őt haza kéne vinni az biztos. Még kísérleteztünk is, hogy vajon angolul tud, vagy a hangszínre, kiejtésre figyelnek, de az ül- re egyik sem hallgatott . J De Bobby a sitre annál inkább. J Mikor vittük vissza a kutyust, Tibi elmondta az ottani dolgozóknak, hogy ez egy nagyon édes kutya és, hogy mennyire okos, aranyos, miközben áradozott, Bobby egy jól irányzott ugrással máris az asztalon termett volna…de rövid volt a póráza minek közben visszarántódott, nagy buci fejét beverte a székbe és utána nézett bután. J Szegény Tibó elkezdett pislogni, hogy ajaj, mert akkorát koppant a feje, hogy csak na, de a csaj mondta ,hogy nem kell sajnálni, ez meg sem kottyant neki. J Hát igen, a kis okos Bobbykánk, nem tudom mit akart csinálni az asztalon ,mindenesetre vicces látvány volt a próbálkozása. J Az időbe még egy kutya belefért, de neki sajna nem jegyeztük meg a nevét, mert őt már gyors körre kellett elvinnünk, ugyanis 5-kor bezárt a menhely. A sok séta és szaladás után én úgy elfáradtam, hogy a hazafelé tekerés az szörnyű volt. J Tibi azt mondta nem fáradt el, de ezt akkor sem hiszem el… J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.