Szombaton korán reggel keltünk, mert messze indultunk kirándulni. Az úti cél: A Chiricahua (csirikává) Nemzeti Park. Askart is vittük magunkkal, hogy ne unatkozzon szegényke itthon egyedül. Jó két és fél órás autókázással értünk oda. Ilyenkor lehet érezni a távolságokat. Még a Nagybratyi mondta, amikor otthon voltam, hogy mindig legyen nálam víz, mert ha lerobbanunk napokig tart, míg megmentenek. Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy létezik ilyen, de tényleg. Csak megyünk- megyünk- megyünk a high desert növényzetben , egyébként rendkívül jó minőségű utakon ami fura is ,mert szerintem egy héten , ha mennek rajta 5-en az csoda, de igy is rendben tartják. Szóval csak megyünk és sehol egy város, sehol egy ember. Néha lehet látni az utakon elhagyott házakat, ezek valamikor ranchek lehettek, aztán feladják az emberek a termelést, mert kevés a víz, vagy nincs elég termés és elmennek, csak úgy otthagyják a házat. Odafelé a két és fél óra alatt szerintem 2 városon, ha keresztülmentünk, ami magyar viszonylatban is inkább csak falu akkor már sokat mondtam. A települések fele elhagyott házakból állt. A többségében volt egy kis bolt és pár szakadt ház meg a sivatag. Na ez az a hely ahová tutira nem költöznék, akkor inkább egy magyar tanya! J A másik falu amin keresztül autóztunk már kicsit nagyobb volt, ott volt egy iskola is, szóval a környékről a gyereket a jól ismert sárga iskolabusz oda hordja, legalább ezzel nem kell foglalkoznia a szegény cowboyoknak.

Chirichaua egy gyönyörű hely. Körülbelül 25 millió évvel ezelőtt volt itt egy vulkán kitörés, és a lávát 10 mérföldes körzetbe dobálta ki. A kövek orgonasíp alakúak, de ha az ember használja a fantáziáját, sok mindent el tud képzelni. Olyanok, mint a felhők, csak nézni kell őket és már is rengeteg formát, alakot, mesehőst, embert, állatot láthatsz, persze csak ha jó a képzelőerőd. Az első utunk a visitor centerbe vezetett ahol egy olyan parkőr fogadott minket, mint ami a Bubu macis Yellowstone Parkban dolgozik, Jones parkőr. :) Pont ugyanolyan ruciban nyomult. J Kaptunk térképet és már indulhattunk is. Ez is egy hatalmas hely, úgyhogy muszáj volt autóval menni, hogy sok mindent megnézhessünk. A hegy tetejéről fantasztikus látvány nyílt a tájra. A kis szépséghibája csak az volt, hogy egy éve leégett ez az egész domb. Arizona egészen biztonságos állam, itt nincs tornádó sem földrengés, legalábbis kop-kop, viszont a nagyszárazság miatt az erdőtüzek gyakoriak és általában elég nagyok. Ennek az áldozata lett szegény park is és még nem nagyon regenerálódott. Mikor felértünk a tetejére, igazi pikniket csaptunk. Lujza néni elővette a kis kosarat, megterített az asztalon. Otthon kisütött csirke combot, főzött tojást, volt hagyma, sajt, almás pite, szoda. Annyira jó volt. Ez a piknikezés is nagy divat itt, mindenhol van úgynevezett: piknik area és tényleg az amcsik hozzák a cuccokat és hát persze ESZNEK. J Ezt otthon is be kéne vezetni, tök jó a természetben ilyen finomságokat falatozni. A hegy tetején egy kis kiépített úton végig „túráztunk” ez erős kifejezés , mivel körülbelül egy fél óra alatt kényelmes tempóban végig letett sétálni és még a lábunkat sem kellett kitörni, de igy legalább sétálni is tudtunk egy kicsit.

Visszafelé megálltunk egy kis völgyben. Ez azért hires, mert itt található a Faraway ranch. Ezt az 1800- as évek végén egy svéd katona építette. Erre járt, megtetszett neki a hely és bejelentette, hogy ő itt fog gazdálkodni. Ez annak idején így működött, ha az embernek megtetszett egy hely, bement a legközelebbi önkormányzathoz és szólt, hogy ő ettől a kőtől, addig fogja megművelni a földet. Nem csodálom, hogy megtetszett ez a katonának, mert tényleg meseszép ez a kis völgy. A katonának három gyereke született és a végén egy kis kőházból egy elég szép kis kúriát építettek. A bútoraikat svéd országból hozatták. A ház előtt volt egy kút. Az innen kivett kövekből menedéket építettek a kamrába a nőknek, az indián támadások elől. Mikor a szülők meghaltak a gyerekek elmentek itthonról. Egy kivételével, aki hozzáépítetett a ranchez vendégházakat, és igazi nyaralót épített. Ide jártak a gazdagok kikapcsolódni. Egy darabig tudtak jönni vonattal utána meg postakocsival. A ranchen tudtak lovagolni, kirándulni a hegyekben és még medencét is építettek nekik. A házba egyébként be tudtunk menni. Megnézhettük az eredeti bútorokat. Én még most is elfogadnám, annyira rendben van az egész ranch. Bár itt tényleg nincsen semmi jó pár mérföldes körzetben.

 Hazafelé megnéztünk pár kis falut még. Általában mindegyiknek a felét elhagyták már. Régi bányavárosok maradványait láthattuk néhol. Amikor kiürül, itt egy bánya akkor az emberek fogják magukat és tovább állnak. Láttam még hazafelé zöld és tó kék szint. Ez már nagyon hiányzik. A termőföldek itt csak akkor zöldek, hogy ha öntözik őket.

Na, ha a magyar közhangulat nem is, de ez a szép zöld szín , csak az a szép zőőőd gyep csak az hiányzik én nekem! :)

U.i.: Megvan a javelinás sütiformám, és egy plüss javelinám is! I'm Javelina fun! :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.