Hajnali kettőre érkeztünk meg a szállodába. A hotel nagyon szép , benne pedig egy kis apartman a minek. Van fürdő ,konyha, tévé, internet ami kicsit lassú ugyan ,de VAN, kondi terem, medence, minden ami kell! J Nagy francia ágy amin persze én úgy alszom, hogy a Tibó mindig le akar esni a másik végén, de szerencsére már megszokta, úgyhogy nem csinál belőle nagy gondot.

Igazi first ladys fogadtatásom volt. Rózsacsokor és valentin napi kártya, bonbon az ágyon. Mi kell még?! Az én Ewingem egy igazi férfi :)  Egy gyors zuhany után szinte beájultam az ágyba. Tibi este mondta: mivel én mormota vagyok, hogy majd hoz nekem ágyba reggelit, mert úgyis sokáig fogok aludni. Igen ám ,csak azt felejtette el, hogy közben átrepültem egy óceánt visszajöttem az időben úgyhogy teljesen megzavarodott a bioritmusom. Reggel nyolckor már kukorékoltam és ahogy a keresztapám mondaná: pörögtem a fejemen. Szegény Tibó kivételesen most tudott volna tovább aludni , mint én. De igy nem sikerült :) 

Reggelire frissen sült gofrit ettem lekvárral, nagyon finom volt, majd Tibi körbe mutatta a hotelt.  A legjobb a mosoda. Olyan ,mint a Jóbarátokban. (Zárójelben megjegyezném, hogy tényleg annyira minden filmes itt :D Mintha csak Hollywoodi filmekben sétálnék.) Szóval a mosoda is olyan, hogy elviszed a cuccodat, bedobálod a 25 centeseket és utána majd lemész fél óra múlva, és a száritást ugyan igy megcsinálod. Tök poén.

Az ebédet Tibi bácsinál töltöttük, ők itt laknak már vagy 60 éve. Nagyon rendes emberek. Tibi bácsi 80 Lujza néni meg 72 éves.  Egy olyan helyen laknak ahova csak 55 éven felül lehet beköltözni, effektive olyan ,mint egy öregek otthona csak ők nem szorulnak segitségre. Van kis házuk , kis kerttel, ami  vicces, mert itt nem nagyon vannak normális kertek. Mármint nem olyan ,mint otthon. Általában kavicsos a talaj vagy valami féle száraz fü.  Ennek a növényzetnek a neve high desert. Most még nagyon zord, száraz, de állitólag ki fog zöldülni. Kiváncsi leszek rá. Visszatérve ez az öregek lakóhelye vagy , hogy hivjam tök jó ötlet. Van saját kis boltjuk, uszodájuk, és még a falutól sincs messze. A falu egyébként egy  40 ezer fős város, de az itteniek csak falunak hivjak. Egyébként senki ne gondolja, hogy olyan ,mint egy magyar város. Jól szét húzva nagy területen néha vannak házak aztán meg nincsenek, aztán megint vannak, aztán megint nincsenek. Iván Tibi egyik csoporttása mondta, hogy hé, ez amerika, itt minden nagy, és igen. Nagy kövér emberek , nagy autókkal mennek a nagy bevásárlóközpontokba és éttermekbe nagyokat enni. J

Na de visszatérve oda ahol tartottam. Amerikában nem szokás puszilkodni, itt a give me a hug, azaz ölelj meg drága cimborám megy. Ezt én nem tudtam és rögtön midnenkit le akartam smárolni, de egy idő után észrevettem ,hogy csak én akarom ezt. Igy most már tudom, hogy csak ölelni kell, nekem olyan hiányos érzés ez. :D  Puszilkodni sokkal jobb J

Ebéd után elmentünk megnéztünk egy 200 éves fát, állitólag ez a legöregebb itt az államban. Körülötte volt egy park amit a gyerekeknek csináltak, hogy már most tanulják, hogyan lehet gazdálkodni az energiával. Nagy napelemek vannak feltéve a ház tetőre, meg víz gyüjtő tartályok vannak. Mivel ez sivatag, a víz itt nagyon nagy érték. Zöldségeket nem is tudnak termelni ezen a vidéken ,mert nem tudják öntözni. A várost a hatalmas bázis tartja el, ott dolgoznak sokan, meg az üzeletekben meg van egy két ranch ,de ott is az állattartás inkább az ami jövedelmezőbb. Rengetek a madár. A hires arizóna madárnak a fején van egy búb, de találhatunk itt cinkéket is és gyalogkakukkot is amit még nem sikerült látnom, de szeretném lefotózni Szeminek főleg. Ja és van kolibri is ,de még azzal sem futottam össze. J A kis kitérő után haza jöttünk a hotelbe, és találkozhattam Ashkarral a kazasztán sráccal, meg felhivtuk Ivánt, az orosz származású amerikait, aki egyébként egy cseppet sem volt szimpatikus J Főleg azért ,mert pont nem az az ember volt aki segitett volna átvészelni a nyelvi problémáimat, hanem még beszolt, hogy ha nem ment pontosan a dolog, hogy angolul mondjam…Na hát mondanom sem kell, hogy utálom az ilyen nagypofájú hülye gyerekeket. Nem is szivesen szolaltam meg utána. A repülős amerikai utastársam azért volt jó fej, mert őt érdekelte , hogy mit akarok kinyögni és segitett, ha nem ment, illetve megpróbálta kitalálni. J Ez meg aztán…áá hagyjuk is. Azt hiszem bátran kimondhatom, hogy ő egy igazi ass hole! Mindenesetre az angolomat azért általában megértik,  és mindig örülnek, hogy turista vagyok és ,hogy Magyarországról jöttem J Nem mintha tudnák az merre van, de legalább ugy tesznek mintha :P  

Délután aludtam egy kicsit, ami azzal végződött, hogy alig tudtam felkellni, én még nem is voltam sosem ennyire fáradt szerintem. Mintha a szemeimen pici kövecskék lettek volna. Ez persze csak az átállás miatt volt. Este ezért el is mentünk a Texas Road Housba enni valami finomat, a hülye Ivánnal, meg az Ashkarral aki egyébként tök jó fej, na meg már 28 éves valamivel komolyabb ,mint mi. Én igazi steaket ettem. Nagyon jó volt.  Közepesen átsütve, tejfölös sajtos főtt krumplival… Aaaa, ezt majd otthon is meg kéne tanulni megcsinálni. Az első pozitiv csalódásom volt az amerikai konyhával kapcsolatban.  Ehhez egy nagy margaritát ittam , mint a született feleségekben a lila akác köz lakói :). Vacsi után még elkanyarodtunk  a boltba, majd Tibi még felment sörözni a fiúkkal , én ezt már nem vállaltam be, amit jól tettem ,mert el is aludtam a gép előtt. J De az nap este jajj ,de finomat aludtam. 

(az esetleges ékezet problémákért elnézést kérek, de ez a laptop amcsi és nem érti a szép magyar betüket, illetve nem mindegyiket... )

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.